Kéthely neve mostantól nem csupán a Balaton közelsége, a híres húsvéti parkja, és a barátságos hangulata miatt lehet ismerős országszerte, hanem azért is, mert hivatalosan is elismerték: ez a település valóban odafigyel az emberekre.
Május 24-én, Tatabányán, a Humanitárius Települések XIII. Országos Találkozóján Molnár Balázs, Kéthely polgármestere, és Gombai Lászlóné, Somogy vármegye egyik legnagyobb vöröskeresztes alapszervezetének képviselője vehette át a „Humanitárius Település” címet, amely a közösség önkéntes munkáját, szociális érzékenységét és a közös erőfeszítéseket ismeri el.
A Magyar Vöröskereszt által meghirdetett pályázat feltételei szigorúak voltak: a településnek nemcsak aktív és jól működő helyi vöröskeresztes szervezettel kellett rendelkeznie, hanem évente számos rendezvény lebonyolításában, véradások megszervezésében és szociális segítségnyújtásban kellett részt vállalnia. Kéthely nemcsak hogy megfelelt ezeknek a követelményeknek, hanem kiemelkedő módon teljesítette azokat.
A „Humanitárius Település” cím nem egy egyszerű oklevél, hanem hosszú távú elköteleződést és komoly szakmai és közösségi munkát is jelent. Az elismerés mögött egy összetartó közösség áll – önkéntesek, civilek és az önkormányzat munkatársai közösen dolgoznak azért, hogy Kéthely egy olyan település legyen, ahol a segítségnyújtás és az odafigyelés a mindennapok része. Az önkormányzat évek óta közösen dolgozik a helyi vöröskeresztes alapszervezettel. A közös munka nem kampányszerű akciókban, hanem állandó, folyamatos jelenlétben nyilvánul meg. Az elnyert cím egyelőre egy évre szól, de a feltételek teljesítésével évente megújítható; a második évben emléktábla jár a településnek, a harmadik év után pedig lehetőség nyílik arra, hogy Kéthely határában elhelyezett üdvözlő táblákon is megjelenjen: „Kéthely – Humanitárius Település”.
– Hálásan köszönjük az itt élő emberek önkéntes odaadó munkáját, amelyet Kéthelyért végeznek. Ez az elismerés nem csupán a múlt érdemeinek méltatása, hanem egy ígéret is a jövőre nézve: Kéthely továbbra is olyan település kíván maradni, ahol az emberek számíthatnak egymásra, és ahol a segítség természetes – legyen szó véradásról, tanácsadásról vagy egy bátorító szóról.